Egy nárcisztikus hálójában: Avagy eszel-e még halászlevet?

Meg van az öreg halász aki a parton a kezébe hálójával, horogjával és finom csalijával horgászatra indul, hogy a karácsonyi vacsorához kifogja azt a legfinomabb halat, ami a legszebben mutat majd az asztalon? Minden eszköze megvan hozzá, és legtöbb esetben sikerrel is jár, mert egy éhes védtelen hal azonnal ráharap a csalira.

Ha egy nárcisztikust embert veszünk neki a hálója az egója, horogja a szexuális kisugárzása, csalija pedig az értő figyelme és mérhetetlen szeretete oda adása... A kis védtelen halacska ráakad a horogra mert a halász tele rakta minden finomsággal, de előtte még jól be is etetett.
Szegény kis halacska kiszolgáltatottan ficánkol szájában a kampóval amiből vér folyik és a halász elégedetten kiemeli a vízből mintha ő mentené meg...

Legyél hálás kicsi halacska majd én haza viszlek és biztonságba helyezlek és megsimogatta a kis fejét... Szegény kicsi halacska tátogva alig kap levegőt, de belül érzi most megmenekül, valaki most figyel rá, és látja a fényt az alagút végén, annyira örül egy kis szeretet morzsának, hogy testi fájdalmát nem is érzi csak a megmentőjét tudja csodálni. Milyen rendes kedves törődő ember...

Haza érve a halász berakja egy apró akváriumba, ahol még úszkálni sincs helye, de ő megelégszik ezzel mert már nincs egyedül és még napi egyszer kap is enni. Telnek a napok, az akvárium vize egyre piszkosabb a halacskának pedig egyre szűkösebb a tér és 3 napja már enni sem kapott. Egyre gyengébb és érzi valami nem jó, elgondolkozik és úgy érzi lehet egyedül volt a tóban viszont ott szabad lehetett, volt tere, úszkált, ÉLT mint a többi hal.

Szóvá is tette a halásznak, kedves megmentőm elég éhes vagyok, illetve szűkös itt a hely esetleg nem raknál át egy nagyobb akváriumba? A halász így szólt... ‘nem vagy te kicsit hálátlan’? Megmentem az életed és még elégedetlenkedsz? ezért meg foglak büntetni de csak azért hogy tisztelj engem...és átrakta egy még kisebb akváriumba. Ekkor már a halacska teljesen összezavarodott, nem értette ezt a kettősséget, nem értette ha valaki szereti akkor miért bántja, majd kis naivan betudta annak, hogy biztos rossz napja van.

Ismét teltek a napok, majd a halász haza állított egy másik nagy termetes hallal és onnastól a kis szegény halacska megszűnt számára létezni. Végig kellett nézni a nagy hal mekkora nagy akváriumba úszkál, egész nap szép szavakkal illetik és napi ötször kap enni! A kis halacska teljesen belebetegedett és kérte a halászt, ha már nincs rá szüksége engedje vissza a tóba hisz már a nagy halat szereti.

A halász azt mondta, igen igazad van nincs már rád szükségem holnap visszaengedlek. A halacska szemernyit nem aludt annyira várta szabadulása pillanatát. El is jött a reggel a halász felöltözött hátára vette a batyuját és kivette a halacskát az akváriumból. Elindultak kifelé, de első útjuk az alsó épületbe vezetett, ahol fűszerek gázpalack kések és bogrács volt terítéken. Ekkor jött rá a kis halacska, hogy a várt szabadság abban a formában, amit ő szeretne nem jön el, de végül elfogadta a sorsát és tudta innen már csak a halál hozhatja meg a felszabadulást.

A halász kifinomult mozdulatokkal kifilézte és minden bűntudat nélkül beledobta a bográcsba. Ezt a folyamatot a nagy hal is végig nézte majd megkérdezte a halásztól drágám miért csináltad ezt? A válasza az volt azért drágám, hogy ne legyél éhes legyen mit enned, erre a halnak felcsillant a szeme és rajongásig beleszeretett a halászba gondolván milyen áldozatokat hoz érte, majd széles mosollyal a szájukon elfogyasztották az ínycsiklandozó halászlevet...

A későbbiekben szerinted mi lett a sorsa a nagy halnak?

Szerinted egy kapcsolatban mik a bántalmazás jelei?